Lucas hírei

Másnap szokás szerint izgatottan ébredtem, de mivel Alina nem volt otthon, nem tudtuk eljátszani a mindennapos reggeli beszélgetésünket. Felöltöztem, gyorsan bekanalaztam egy tál müzlit, majd kimentem az erdőbe. Mikor beleszagoltam a levegőbe, boldogság töltött el. Elindultam a lombház felé, ügyelve, hogy ne csapjak zajt, mert elijeszteném az éppen arra kószáló szarvasokat. Hát, én biztos nem ijesztettem volna el őket, viszont az utánam kiáltozó Lucas annál inkább.
-El sem hiszed, mi történt!-kezdett bele, meg se várva, hogy köszönjek- Sikerült! Tudom, mi a képességem!
Mikor ezt a mondatot kimondta, már nem számított, hány szarvast üldözött el.
- Micsoda és hogy vetted észre?
- Szokás szerint, ma is a tónál sétáltam, de megbotlottam. Egy sziklára estem, ami rendesen felszakította a bőrt a lábamon és a hasamon.-mikor ezt kimondta, felhúzta a pólóját, hogy megmutassa a vágást. Felszisszentem. Viszonylag csúnya volt, de többé-kevésbé tiszta és már elkezdett begyógyulni.
-Hogy tudtad így kitisztítani és begyógyítani?
- Hát, pont ez az! Iszonyatosan fájt, alig tudtam átfordulni a hátamra. Amikor pedig sikerült, csak feküdtem ott, összeszorított szemmel. Aztán észrevettem, hogy a fájdalom kezd elmúlni. Kíváncsi voltam, hogy miért, így kinyitottam a szemem. Egy vízcsáp tisztogatta a sebeimet. Mikor már alig fájt, felálltam és egy intéssel viszaküldtem a vízbe. Egy újabb intéssel kiemeltem még egyet, majd ez is ment vissza.
- Szóval ez a képességed. Irányítani tudod a vizet és gyógyítani vele.
- Várj, ez még nem minden! Egyszer csak gondoltam egyet és elkezdtem besétálni a tóba. De, ahelyett, hogy elsüllyedtem volna, megálltam a vízen.
- Akkor vízen járni is tudsz! De hogy fogsz ezután úszni?
- Már ezt is kipróbáltam. Miután sétáltam egy kicsit a tavon, ugyanez jutott az eszembe. Kicsit rákoncentráltam, aztán máris a vízben úszkáltam.
- Akkor ez is megoldva.
A nap többi részét azzal töltöttük, hogy Lucas megmutatta tudományát, én meg elképedve néztem. De közben folyamatosan egy téma körül keringtek a gondolataim. Vajon milyen képességem lesz? Sőt, mivan, ha nem is lesz? Ekkor eszembe jutott Li mindennapos csitítgatása. Ettől némileg megnyugodtam, és mikor Lucas már kellően kifáradt, elindultunk haza. Az erdőből kifelé menet, végigsimítottam egy fa törzsén. Furcsa bizsergés járt át és energialöket futott át a testemen.
- Luc? Azt hiszem fával kapcsolatos képességem lesz.
- Honnan veszed?
- Most, amikor megérintettem a fát, éreztem valami furát. Meg amúgy is szeretem az erdőt, te is tudod.
Válaszképpen csak bólintott. Mikor haza értem, elmeséltem Linának Lucas képességét, aki teljesen odavolt, hogy ez mennyire jó, aztán felmentem aludni.

Készülődés

Ennek a hétnek a végén lesz a Beavatás. Iszonyúan izgulok, bár a nővérem folyamatosan nyugtat, hogy nem kell.

- De, mivan, hogyha a Bölcs téved és nincs semmilyen képességem?- teszem fel sokadszorra a kérdést reggeli közben.

- A Bölcs soha sem téved. Vannak akiknek később fejlődik ki az erejük, de ez természetes. Sőt! Lefogadom, hogy szuper képességed lesz.- nyugtatott meg Alina sokadszorra is. Megittam a szokásos reggeli kakaómat, majd a bögrét bepakoltam a mosogatógépbe.

- Van egy jó hírem Bec!-kezdte Lina, miután ő is befejezte a reggelit. Csak ő hívott így- Megyünk vásárolni!

Alapjába véve utáltam vásárolni, mert pláza folyamatosan tömve van. De most kifejezetten örültem neki, hiszen a beavatási ruhámról volt szó. Gyorsan felszaladtam a fürdőbe, majd be a szobámba. Néhány másodpercig álldogálltam a szekrény előtt, majd ezt az összeállítást hoztam létre:

Annak az oka pedig, hogy ezt választottam, nem más, mint az, hogy iszonyú meleg volt(a sapka belsejében egy hűtő rendszer található). Meg persze egy kicsit feltűnő akartam lenni, mert mégiscsak élt bennem egy "hahó, nemsokára lesz a beavatásom" érzés. Miután Alina is elkészült( őt bezzeg nem zavarta, hogy már nemsokára Alkotó leszek) elindultunk a plázába. A plázáról azt kell tudni, hogy egy hatalmas üvegből készült félgömbre hasonlít és a város közepén található, a legforgalmasabb részen. Linával felszálltunk egy éppen befutó Skypperre(a magasban közlekedő vonatra), amivel 10 perc alatt meg is érkeztünk a bevásárlóközponthoz. Belépve a hatalmas építménybe, amerre csak néztünk hömpölygő tömeget láttunk.

- Azt hiszem sietnünk kéne, mert el fogják kapkodni az összes ruhát- szólalt meg a nővérem, majd egyszerre elkezdtünk előretörni az emberáradatban. Egy, a bejárattal szemközti, bolthoz igyekeztünk, ahol azt állították, mindenféle ruhát kapni lehet. Na, jó, szinte minden bolt ezt állítja, de ez nagyobbnak tűnt a többinél, szóval jobban hittem neki. Mikor beléptünk az üzletbe, azonnal egy piros ruhára vándorolt a tekintetem. Persze azonnal felpróbáltam. Pont jó volt rám. Alinának nem mutattam meg, mert azt akartam, hogy csak a Beavatásnál lássa. A kép már otthon készült, a szobámban. Iszonyatosan büszke voltam magamra, hogy már az első ruha jó volt. Miután már kellően kibillegtem magam a tükröm előtt, lementem vacsorázni. Li kitett magáért, sült húst, hozzá pedig isteni salátát csinált. Miután elfogyasztottam a második adagot is, elpakoltam magam után, jó éjszakát kívántam és elmentem fürödni. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, majd fáradtan bezuhantam az ágyba. Mielőtt elaludtam ránéztem a ruhára és elmosolyodtam. Ezután elnyomott az álom.

Bemutatkozás - A világom

Ez vagyok én. Egy jövendőbeli Alkotómester, egy olyan világban, melynek létezéséről senki sem tud. Világunk hasonló a Földihez, de van egy kis eltérés. Nálunk különleges képességű emberek is élnek, ők az Alkotómesterek. A közlekedés is egy kicsit eltérő, mivel nálunk a levegőben hasító vonatok is csatlakoznak a tömegközlekedéshez.

Ugye az elején említettem, hogy én is Alkotómester leszek. De, hogy mi a különleges bennem, azt magam sem tudom.

Ő itt a nővérem, Alina, de mindenki csak Linának vagy Linek hívja. Ő már Alkotómester, különleges képessége, hogy bármiből képes előállítani egy kamerát, azt pedig bárhová képes felszerelni, úgy, hogy senki sem veszi észre a titokban megbújó fényképezőt. Így készítette rólam azt a képet, amin egy fa ágán ülök.

Ő itt Lucas, a legjobb barátom. Ő is Alkotómester lesz, aminek teljes szívemből örülök, mert nem hinném, hogy egyedül végig tudnám csinálni. Rendkívül vonzódik a vízhez, úgyhogy azt hiszem neki valami ezzel kapcsolatos képessége lesz. Ha szükségem van rá, mindig tudom, hogy hol találom. Az erdő közepén van egy tó, ott készült ez a kép is, bár a víz pont lemaradt róla.

A szüleimről nincs sok emlékem. Kiskoromban meghaltak. Egy fát ábrázoló medált hagytak rám, melyet azóta soha sem vettem le. A nővérem nevelt, de szerencsére közben sikerült testvérnek megmaradnia és nem átváltoznia szülővé. Így elég erős kötelék alakult ki köztünk. Majd Alkotó lett, így a Bölcs, vagyis a mesterek irányítója, biztosított nekünk otthont. Lucasnak sem élnek a szülei. A nagybátyja egy Alkotó, így befogadta őt. Együtt lettünk magántanulók. Mindent tudunk egymásról, bár sosem beszéltünk a múltról. Van egy titkos búvóhelyünk az erdőben. Az elmúlt években kisebb-nagyobb megszakításokkal építgettük, szinte már tökéletesre fejlesztve. Időnként kijövünk ide és megtárgyaljuk, hogy mégis milyen képességünk lesz és, hogy milyen lesz Alkotónak lenni. Nos, ezt hamarosan megtudjuk, ugyanis egy hét múlva lesz a Beavatás.