Az idő gyorsan elszaladt, ahogy a vonaton beszélgettünk. A Bölcs figyelmeztetett minket, hogy hamarosan itt a leszállás ideje és szedjük le a csomagjainkat a tartóról. Ezt úgy oldottuk meg, ahogy a felrakást. Maggie rákoncentrált, és a bőröndjeink már le is röppentek mellénk. Mindannyian megköszöntük neki, majd elindultunk az ajtó felé. Mikor a Skypper befutott az állomásra, kitódultunk a szerelvényből. Ahogy körülnéztem, elállt a lélegzetem: Egy hatalmas, hegyekkel szegélyezett erdő terült el körülöttünk! Megmarkoltam a medálomat, mire furcsa bizsergés futott át rajtam.
- Hova megyünk?- kérdezte a volt-sebes-kezű lány, akit (az út alatt kiderült) Sarahnak hívnak.
- Oda-mutatott a férfi egy távoli pontra. Mindannyian egyszerre kezdtünk el hunyorítani, hogy lássuk, mi is van ott. Nos, senki sem látta. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy baromi messze van.
- Gyerünk, indulás! Hosszú még az út odáig.
Egy erdei ösvényen mentünk végig, ami megnehezítette a bőröndök húzását. Szerencse, hogy Alina egyik barátja terep kereket szerelt az enyémre. Maggie maga mellett lebegtette, Lucasnak, Jasonnek és Juliának pedig táskája volt. A többiek szenvedtek. Az út hosszú volt, nagy részére nem is emlékszem. A megérkezésre annál inkább. Már mindenki csupa sár volt, mire odaértünk. Ahogy megéreztük a feltételezhetően a konyhából jövő illatokat, egyszerre néztünk fel a pocsolyákkal tarkított földútról.
- Azta!- tört ki belőlem, mert más hozzáfűzni valóm nem akadt. Folyamatosan forgattam a fejem, hogy egyszerre fogadjam be az információt. Egy hatalmas, középkori vár előtt álltunk.
- Bizony, jól látjátok, ez egy igazi vár, belső udvarral. Persze fel van újítva, hála a szorgos kollégáknak, de azt hiszem még így is megőrizte eredeti szépségét. Ha jól megbámultátok, akár be is mehetnénk!- majd, mint egy idegenvezető a turistákat, elkezdett kalauzolni minket. A hat-hét méteres kapun belépve elénk tárult a zöldellő belső udvar, középen egy terebélyes fával.
- Ez itt a főtér. Az erődítmény másik oldalán, velünk szemben, egy jókora birtok található, gyümölcsössel, istállókkal és szántóval. Majd holnap kimegyünk oda. De most menjünk be, mert biztos kíváncsiak vagytok már!
Odalépett a gigantikus méreteket öltő vaskos fa kapuhoz, megfogta a vaskarikát és lassú, nehézkes mozdulatokkal bekopogtatott. Az ajtó csikorogva elkezdett kinyílni. Mögötte helyezkedett el az előtér, különböző irányba elnyúló lépcsőkkel és belső teraszokkal szegélyezve. Egy férfi, sötétbarna, felgyűrt ujjú hosszujjasban valamit odasúgott a Bölcs fülébe.
- Rendben, köszönöm- mondta neki, majd felénk fordult.- Az idegenvezetés elmarad, úgyis izgalmasabb egyedül felfedezni a környéket. A szobátokhoz Dahlia fog elvezetni titeket- azzal a mellette álló, szemüveges, rövid fekete hajú, alacsony nőre mutatott- Ó, és hamarosan vacsora- azzal elviharzott.
- Sziasztok, Dahlia vagyok. Az étkezőt ott találjátok- jobbra mutatott- Most pedig elvezetlek a szobáitokhoz.
Felmentünk a középsőtől eggyel jobbra lévő lépcsőn, ahonnan egy folyosó nyílt. A végén újabb két lépcső fogadott minket.
- Balra vannak a fiúk, jobbra a lányok hálótermei. Fél óra múlva vacsora- közölte, majd otthagyott minket.
- Én veletek leszek- nézett Maggiere és rám Julia.
- Okés. De ahhoz fel kéne vinnünk a cuccainkat.
- Segítsek?
- Á, nem kell. Nem akarlak kihasználni.- mondtam és Julia is így döntött. Nem szabad ellustulni. Mikor sikerült felcipelni a lépcsőn, egy újabb elágazással találtuk szemben magunkat, két végén két ajtóval. Mivel Sarah és a másik lány már bementek a jobb oldali szobába, balra fordultunk. Benyitottam és beléptem a kör alakú szobába.
- Úgy látszik egy bástyában vagyunk. Tök jó! - kiáltotta Mag, majd felállt a szabályos háromszög csúcsaiban elhelyezett három ágy egyikére és elkezdett rajta ugrálni.
- Azt hiszem az lesz az övé- jelentette ki Julia- Te melyiket szeretnéd?
- Ami az ablak alatt van- válaszoltam.
- Jó, akkor ez lesz az enyém- dobta le táskáját a szabadon maradt ágyra- Most pakoljunk ki, vagy miután visszajöttünk?
- Inkább most. Asszem Maggie neked sem ártana kipakolni- mutattam az ajtó mellet álló szekrényekre.
- Jöh-vök- lihegte aztán leugrott a földre. Gondosan berakodtunk mindent, az üres bőröndöt/ táskát, pedig beraktuk az ágy alá.
- Éhes vagyok-szólalt meg Julia. Mindketten egyetértettünk vele, így lementünk vacsorázni. Út közben összefutottunk a fiúkkal, így együtt mentünk tovább. Viszonylag sokan ültek már bent a hosszú asztaloknál, de még találtunk egy részt, ahol mind a tízen elfértünk. Az első fogás leves, a második csavart tészta szósszal, a harmadik pedig eper fagyi volt, amiből sikerült elkunyiznom Jason részét is, aki udvarias lovagként odaadta nekem. Igaz, közben olyan arcot vágott, mint akit a legféltettebb kincsétől fosztanak meg. Vacsora után a Bölcsünk ( azért mondom azt, hogy a Bölcsünk, és nem azt, hogy a Bölcs, mert megtudtuk, hogy a legügyesebb Mestereket nevezik Bölcsnek, akikből itt elég sok van) rövid programismertetőt tartott, majd elküldött minket aludni, mondván biztos fáradtak vagyunk. Tényleg azok voltunk, ezért mikor felmentünk, gyorsan átöltöztem és bezuhantam az ágyba. A többórányi gyaloglás megtette a hatását, alig egy-két perc alatt el is nyomott az álom.
