Másnap szokás szerint izgatottan ébredtem, de mivel Alina nem volt otthon, nem tudtuk eljátszani a mindennapos reggeli beszélgetésünket. Felöltöztem, gyorsan bekanalaztam egy tál müzlit, majd kimentem az erdőbe. Mikor beleszagoltam a levegőbe, boldogság töltött el. Elindultam a lombház felé, ügyelve, hogy ne csapjak zajt, mert elijeszteném az éppen arra kószáló szarvasokat. Hát, én biztos nem ijesztettem volna el őket, viszont az utánam kiáltozó Lucas annál inkább.
-El sem hiszed, mi történt!-kezdett bele, meg se várva, hogy köszönjek- Sikerült! Tudom, mi a képességem!
Mikor ezt a mondatot kimondta, már nem számított, hány szarvast üldözött el.
- Micsoda és hogy vetted észre?
- Szokás szerint, ma is a tónál sétáltam, de megbotlottam. Egy sziklára estem, ami rendesen felszakította a bőrt a lábamon és a hasamon.-mikor ezt kimondta, felhúzta a pólóját, hogy megmutassa a vágást. Felszisszentem. Viszonylag csúnya volt, de többé-kevésbé tiszta és már elkezdett begyógyulni.
-Hogy tudtad így kitisztítani és begyógyítani?
- Hát, pont ez az! Iszonyatosan fájt, alig tudtam átfordulni a hátamra. Amikor pedig sikerült, csak feküdtem ott, összeszorított szemmel. Aztán észrevettem, hogy a fájdalom kezd elmúlni. Kíváncsi voltam, hogy miért, így kinyitottam a szemem. Egy vízcsáp tisztogatta a sebeimet. Mikor már alig fájt, felálltam és egy intéssel viszaküldtem a vízbe. Egy újabb intéssel kiemeltem még egyet, majd ez is ment vissza.
- Szóval ez a képességed. Irányítani tudod a vizet és gyógyítani vele.
- Várj, ez még nem minden! Egyszer csak gondoltam egyet és elkezdtem besétálni a tóba. De, ahelyett, hogy elsüllyedtem volna, megálltam a vízen.
- Akkor vízen járni is tudsz! De hogy fogsz ezután úszni?
- Már ezt is kipróbáltam. Miután sétáltam egy kicsit a tavon, ugyanez jutott az eszembe. Kicsit rákoncentráltam, aztán máris a vízben úszkáltam.
- Akkor ez is megoldva.
A nap többi részét azzal töltöttük, hogy Lucas megmutatta tudományát, én meg elképedve néztem. De közben folyamatosan egy téma körül keringtek a gondolataim. Vajon milyen képességem lesz? Sőt, mivan, ha nem is lesz? Ekkor eszembe jutott Li mindennapos csitítgatása. Ettől némileg megnyugodtam, és mikor Lucas már kellően kifáradt, elindultunk haza. Az erdőből kifelé menet, végigsimítottam egy fa törzsén. Furcsa bizsergés járt át és energialöket futott át a testemen.
- Luc? Azt hiszem fával kapcsolatos képességem lesz.
- Honnan veszed?
- Most, amikor megérintettem a fát, éreztem valami furát. Meg amúgy is szeretem az erdőt, te is tudod.
Válaszképpen csak bólintott. Mikor haza értem, elmeséltem Linának Lucas képességét, aki teljesen odavolt, hogy ez mennyire jó, aztán felmentem aludni.
